Fontosnak tartom, hogy a Fatipli Műhely blogján ne csak a jól sikerült projekteket mutassam be, hanem azokat is, ahol valami hiba csúszott a kivitelezésbe. A házszámunk pont ilyen, és talán nem is véletlenül – ha jól emlékszem, ez volt a második fával kapcsolatos munkám, még 2019-ben.


Két évvel ezelőtt még nem voltak különösebb barkács-ambícióim, viszont nagyon zavart, hogy házszám híján többen nem találták meg a házunkat, emiatt sokat kellett telefonon útbaigazítást adnom. (Amúgy sem egyszerű minket megtalálni, hát még akkor, ha semmi sincs kiírva…)

Egy szép áprilisi napon aztán úgy éreztem, itt az idő, és nekiláttam a házszámkészítésnek. A terv a következő volt: a számokat kötélből megformázom, ragasztópisztollyal ráragasztom egy vastagabb kartonlapra, lefújom őket feketére, aztán az egészet belerakom egy szép képkeretbe és mehet is az ótvar kerítésre. Ez mind szép és jó volt egészen addig, amíg meg nem érkezett a nyár és a forróság.

A férjem, Peti persze figyelmeztetett, hogy a ragasztó a nyári melegben meg fog olvadni, pláne, ha berakom egy üveges képkeretbe és biztos ami biztos, még le is fújom feketére a számokat. Úgy voltam vele, hogy oké, valószínű, hogy ez fog történni, de legalább hadd próbáljam meg. Különben is, még volt pár hónap az igazi melegig, legalább addig legyen egy szép házszámunk 🙂

Nem is emlékszem már, mi volt a sorrend, de először talán az üveg esett ki belőle, aztán a számok is lepotyogtak szép sorban… azt hiszem valamelyiket úgy kellett megkeresnem a magas fűben.

Beltérre jó lett volna, kár, hogy ott nem valami hasznos

A szép házszámom tehát ment a kukába (igazából nem rögtön, a számokat még vagy egy évig őrizgettem a garázsban, hogy “majdjóleszmégsemmire”), jöhetett az újratervezés. Másodszor már előrelátóbb voltam, a tartósságot helyeztem előtérbe, és mivel Peti épp akkoriban kezdett citerafaragásba, gondoltam kipróbálom én is a fafaragást, hátha megtetszik a dolog.

Alapnak kerestem két maradék fenyődeszkát, méretre vágtam őket, hátul lemezzel összefogattam és lepácoltam. Ezután sablonnal rárajzoltam a számokat, és mostmár gondosan megfogadva a véséssel kapcsolatos tanácsokat, neki is láttam a dolognak. Íves vésőt használtam, és miután megtetszett a számok nyers hepehupasága, nem is tökéletesítgettem tovább: finoman átcsiszoltam, majd mehetett rá két réteg lakk (hogy a vésett rész is ellenálljon az időjárásnak) és késznek nyilvánítottam.

Eddig elég jól bírja, kár, hogy a 30 éves ütött-kopott kerítés annyira nem illik hozzá. Nem mondom, hogy mai fejjel ugyanígy csinálnám, de amíg nem cseréljük le a kerítést alatta, addig szerintem így marad.


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatár helyőrzője

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal sütiket használ. Az EU-s törvények értelmében kérlek, engedélyezd a sütik használatát, vagy zárd be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás