Az elmúlt hónapokban sokan kérdeztetek tőlem az asztalos sulimmal kapcsolatban, illetve olyan kérés is érkezett hozzám, hogy írjam meg, milyen volt nőként egy ilyen képzésen részt venni. Most megpróbálom röviden összefoglalni a tapasztalataimat és segíteni azoknak, akik szintén kacérkodnak egy asztalos képzés elvégzésével.
FONTOS! Ez a bejegyzés egy 2021-es OKJ-s képzésről szól. A képzési rendszert azóta jelentősen megváltoztatták, az új formátumról nincsenek információim. Nagyon sokan kérdeztek tőlem e-mailben, üzenetben a jelenlegi asztalos képzésekkel kapcsolatban, és mivel nincs róla tapasztalatom, nem tudok választ adni arra a kérdésre, hogy ajánlanám-e bármelyiket. Kérlek ne írjatok többet ezzel kapcsolatban – az összes tapasztalatom és véleményem megtalálható ebben a cikkben, sajnos nem tudok többet hozzáfűzni. Köszönöm megértésetek!
Alkotói szabadság
Ugorjunk kicsit vissza az időben 2020 decemberére. Ekkor kezdett megfogalmazódni bennem, hogy az asztalosság már többet jelent számomra, mint egy hobbi, és szeretnék komolyabban foglalkozni a szakmával. Azt az évet alkotói szabadságon töltöttem, miután úgy éreztem, a filmszakma és a vágás már nem motivál eléggé. Egyre nehezebben ültem le a gép elé, már nem éreztem azt a lendületet, ami a korábbi évek során megvolt bennem. Úgy döntöttem, “kiveszek” egy évet és meglátom, ennyi idő alatt visszatér-e a korábbi motivációm, vagy belekóstolok valami teljesen más karrierbe. A hirtelen jött rengeteg szabadidőmet az otthonunk csinosítására kezdtem fordítani, így végre lett házszámunk, könyvespolcunk, virágtartónk, alternatív karácsonyfánk… nekem pedig egyre több kedvem ahhoz, hogy belevágjak a hivatásos asztalosságba. (Ezen a ponton azért megjegyezném, hogy a férjemmel, Petivel már elég sok bútort terveztünk és raktunk össze az évek során közösen, így volt némi előzetes tapasztalatom a témában).
Megszűnő OKJ képzések – vagy mégsem?
Sajnos akadt egy bökkenő a nagy asztalos-tanulási tervemben: épp 2020-ban szüntették meg az OKJ-s szakképzéseket, én pedig addig bizonytalankodtam a végső döntéssel, mígnem kifutottam a december 31-i jelentkezési határidőből. Legalábbis én azt hittem – Peti viszont talált januárban egy hirdetést, ahol becsatlakozási lehetőséget hirdettek már futó asztalos felnőttképzésbe! Gyorsan írtam is az illetékes intézménynek (Mátrix Oktatási Központ), ők pedig szinte rögtön válaszoltak: az általuk küldött órarendből és tematikából kiderült, hogy mindössze egy elméleti óráról maradtam le, így másnap már el is küldtem a jelentkezést és befizettem a szükséges előleget is. Mint utólag kiderült, számos OKJ képzőhely használta és használja ki az utolsó utáni pillanatig annak a lehetőségét, hogy azok, akik 2020-ban lemaradtak a beiratkozásról, még becsatlakozhassanak a már elindult, ám hamarosan megszűnő rendszerű képzésekbe.
Milyen egy asztalos OKJ tanfolyam (nőként)?
A képzés, amire jelentkeztem mindössze 15, egyenként 8 órás alkalomból állt, ebből kb. 5 elméleti, 10 gyakorlati oktatás volt egy asztalosműhelyben. Ez nekem pont kapóra jött, viszont nagyjából már le lehetett belőle szűrni, hogy aki mindenféle előképzettség és tapasztalat nélkül vágna bele egy ilyen OKJ-s tanfolyamba, az nem ezzel fog a legjobban járni. Ennyi idő ugyanis csak arra elég, hogy megtanítsák neked a leggyakoribb gépek használatát, a műszaki rajz alapjait és az elmélet fontosabb részeit. Le tudod majd tenni a kurzus végén a vizsgákat, el tudod majd készíteni a vizsgaremeked (ilyet is kell, erre majd még később visszatérek), viszont közel sem teszel majd szert olyan gyakorlatra, mint egy 2-5 éves iskolai rendszerű képzés során. Az óráink gyakorisága sem szolgálta feltétlen azt, hogy igazán belejöjjünk az asztalosságba: az elméleti órák havonta, a gyakorlati alkalmak pedig 2-3 hetente követték egymást, így könnyen előfordult, hogy a következő alkalomra már a felét elfelejtettük annak, amiről előző órán szó volt.
Mindezek ellenére összességében nem bántam meg, hogy itt végeztem el a tanfolyamot, bár bevallom, időnként elég nyögvenyelősen jutottam el az órákra. Sajnos a mi gyakorlatainkon (főleg a képzés első felében) sokszor volt üresjárat, gépszerelés, gépre várás, ezek a 30-40 perces ácsorgások pedig alaposan meg tudják törni az ember lendületét. Egy idő után már az lett a mantrám, hogy ha már itt vagyok, akkor kihozom belőle a maximumot: ha valamit meg lehetett csinálni még egyszer, megcsináltam háromszor; újra kipróbáltam azokat a gépeket, amiket nem ismertem még annyira; figyeltem az ott dolgozókat, próbáltam ellesni tőlük egy-két trükköt. Egyébként menet közben derült ki, hogy mi vagyunk az első csoport, akik erre a gyakorlati helyre kerültek, mivel az iskola (Kaesz Gyula Faipari Szakgimnázium) ahová a Mátrix eddig szervezte a gyakorlatait, egyszerűen megtelt. Annyi asztalos képzés indult ugyanis az utolsó rohamban, hogy egyszerűen már nem tudtak több csoportnak gyakorlati időt biztosítani az épületben. Ez az információ rögtön megmagyarázta, hogy a tanfolyam elején miért nem ment olyan gördülékenyen a munka – szerencsére az utolsó alkalmak már meglepően jól szervezetten zajlottak.
És hogy milyen volt nőként részt venni a tanfolyamon? Igazából kapásból hárman voltunk lányok, úgyhogy már az első alkalommal megnyugodtam, hogy nem én vagyok az egyetlen nő, aki egy alapvetően férfias szakmát szeretne kitanulni. A tanárok jófejek voltak, örültek nekünk, sokat dicsértek minket (állítólag szebben rajzolunk, mit a fiúk – ezt mondjuk én magamról nem mondanám el); a srácok a csoportból szintén. Ami feltűnt, hogy gyakorlaton kiemelt figyelmet kaptam (a gyakorlati órákon ketté voltunk osztva, az én csoportomban pedig én lettem végül az egyetlen lány), például egyszer ki akartak venni két forgácslapot a kezemből, hogy átvigyék nekem a másik géphez; illetve ha valami új gépet próbáltunk ki, én valahogy mindig részletesebb magyarázatot kaptam 😀
Miből áll a viszga, ha valaki eljut a képzés végére?
Röviden: négy részből. Hosszabban:
- 20 szóbeli tételből (külön A, B és C résszel): ez elsőre nem is tűnik soknak, gyakorlatilag viszont többszáz oldalt kellett elolvasni és úgy-ahogy megtanulni. Szerencsére én kihúztam azt a tételt, ami a “szakterületem”: felületkezelés. Igen, gyakorlatilag a bútorfestésről kellett beszélnem addig, amíg le nem állítottak 😀
- Egy 180 perces írásbeli vizsgából: vegyesen műszaki rajz, faipari anyagismeret, gépismeret, ragasztás, felületkezelés… azt hiszem összességében ettől paráztam a legjobban, de utólag nyilván kiderült, hogy nem kellett volna.
- Egy 5 órás gyakorlati vizsgából: egy virágládát kellett elkészítenünk nyitott fecskefarkú fogazással a megadott műszaki rajz alapján. Az elemek nagy része előre le volt vágva, nekünk pár alkatrészt kellett még méretre igazítanunk, és kézifűrész valamint véső segítségével kialakítani a szükséges fakötéseket. Szóltak, hogy az 5 óra nagyon ki van centizve, és ez valóban így is lett, szerintem mindenki az utolsó pillanatban hajtotta be az utolsó csavarokat is a helyükre.
- Egy vizsgaremek elkészítéséből: bármi lehetett, ami 1 m3 befogóméret alatti tömörfa vagy furnérozott bútor. Pár műszaki követelménynek meg kellett felelni (pl. fecskefarkú fogazás, fiók/ajtó legyen benne), de egyébként mindenki azt készített, amit csak akart. Én egy tömör cseresznyefa dohányzóasztalt készítettem, kicsit 70-es évekbeli stílusban, mégis modernizálva azt.
- Egy műszaki dokumentáció elkészítéséből: mindenkinek el kellett készíteni a vizsgaremekéhez tartozó műszaki doksit, ami egy 10-20-30 oldalas szöveges-műszaki rajzos dokumentum.
Ez így soknak tűnik, különösen annak, aki 10 hónapja még semmit sem tudott az asztalosságról, viszont teljesíthető – nálunk például senki nem hasalt el a vizsgán. Természetesen az is nyilvánvaló, hogy ennyi idő közel sem elég arra, hogy valaki a szakma minden részletét megtanulja; viszont ha az alapok megvannak, a többi már azon múlik, hogy ki mennyi időt szán a gyakorlásra, saját maga továbbképzésére.
Ilyen lett a vizsgaremekem
Mit csináljak, ha asztalos szeretnék lenni?
Ez az a kérdés, amit időről-időre sokan feltesztek nekem, és bár próbálok lelkiismeretesen mindenkinek válaszolni, mégsem tudok rá egy általános, mindenkinek releváns választ adni. Nagyon sok különböző tényezőtől és életkörülménytől függ a dolog: hány éves vagy, van-e már valami tapasztalatod a szakmában, milyen az időbeosztásod, megengedhetsz-e anyagilag magadnak egy drága tanfolyamot.
Alapvetően mindenkit arra buzdítanék, aki komolyan gondolja a dolgot és belefér az idejébe (továbbtanulás előtt áll, még nem dolgozik, nem jött be az egyetem, stb.), hogy végezze el a normál idejű, 2-5 éves szakképzést valamelyik faipari szakközépben. A 2 éves képzések váltották fel az OKJ-t, ezek esti vagy nappali munkarendben végezhetőek, a 3 vagy 5 éves képzés pedig maga az asztalos illetve faipari technikus szakképzés, ezek az általános iskola utáni továbbtanulási lehetőségek. Bővebben az illetékes iskolák tudnak tájékoztatást nyújtani, Budapesten ilyen például a Kozma vagy a KAESZ.
Ha már felnőttként, munka mellett szeretnél asztalosnak tanulni, talán még van lehetőség becsatlakozni korábban elindult OKJ-s képzésekbe. A Mátrixnál már nem biztos, de az Oktáv vagy Mesto mintha még hirdetne ilyen becsatlakozó helyeket. B-verzióként ott van az esti 2 éves képzés a faipari szakiskolákban, amit nem a legkönnyebb beilleszteni az ember életébe, cserébe viszont alaposabb és biztosabb tudást fogsz szerezni.
Szerencsére azoknak is van lehetőségük asztalosságot tanulni, akiknek nincs szükségük képesítésre és egyszerűen hobbiból szeretnének minél több szakmai fogást elsajátítani. Ilyen átfogó képzést nyújt például Budapesten a Woodivity: akkreditáció nélküli 9 hónapos képzésükről itt olvashattok.
Remélem, tudtam valamennyit segíteni azoknak, akik komolyan fontolgatják az asztalos szakma elsajátítását – azok pedig, akik csak hobbi szinten szeretnének foglalkozni a fával, kövessék figyelemmel a Fatipli Műhely csatornáit, mert tavasszal várhatóan én is indítok pár workshopot a témában 🙂
0 hozzászólás