Az előszoba fogas után itt egy újabb DIY lakáskiegészítő, amit bárki meg tud csinálni otthon – ideális projekt, ha barkácsolással szeretnétek eltölteni egy szép tavaszi hétvégét. Amilyen egyszerű a koncepció, annyira sokoldalú egy ilyen üzenőtábla felhasználása: nálam most épp a heti teendőkkel van tele, de dekoráltam már ki képeslapokkal, időnként pedig a fotózások alkalmával is kapóra jön, ha szeretnék valami vagányabb hátteret a fotó témájának.
Amire szükséged lesz:
- deszkák
- dekopírfűrész
- csiszolószivacs/tuskó
- faragasztó
- gyorsszorítók (súlyok, hevederek)
- festék, ecset
Próbálom részletesen leírni a lépéseket, de ha valami nem lenne teljesen világos elsőre, a bejegyzés végére belinkeltem egy kis videós segítséget 🙂
1. Vágás
Először is találd ki, hogy milyen méretű üzenőtáblát szeretnél, és ahhoz hány darab és milyen hosszúságú deszkára van szükséged. Nekem egy 100 x 80 cm-es darab volt az elképzelés, a faáruházban viszont csak 90 vagy 116 mm széles gyalult deszkák voltak – végül költséghatékonysági okokból a keskenyebbet választottam, így a végeredmény az eredeti helyett egy valamivel kisebb darab lett (100 x 72 cm). Mivel a 4 méteres fenyődeszkákat esélyem sem volt bepakolni a kocsiba, a helyszínen gyorsan félbevágattam őket, hazaérve pedig a saját kis dekopírommal szabtam 1 méteres darabokra a faanyagot.* Mivel a dekopírfűrész hajlamos “tépni” a fát azon az oldalon, amelyikre felfekszik, érdemes előre leragasztani maszkolószalaggal a tervezett vágás vonalát, és már eleve azon jelölni – így mindkét oldalon szép lesz a végeredmény.
*Ha nem szeretnél vagy nem tudsz otthon a fűrészeléssel bajlódni, nyugodtan vágasd előre méretre a léceket, erről és a különböző falelőhelyekről a korábbi DIY posztban olvashatsz.
2. Csiszolás
Mivel nekem viszonylag gyorsan kellett elkészülnöm a táblámmal (egy fotózáshoz volt rá szükségem), időhiány miatt előre gyalult deszkákat választottam, így a vágás után már csak az éleit kellett egy kicsit lecsiszolnom a friss vágásnyom miatt. Természetesen nem kötelező gyalult alapanyaggal dolgoznod – ha szereted a nyersebb, rusztikusabb felületeket, nyugodtan válaszd a gyalulatlan deszkákat (ha akarod, egy régi raklapot is szétszedhetsz erre a célra) és csiszold a felületüket addig, amíg az apró szálkák már nem jelentenek veszélyt a kezednek.
3. Ragasztás
A csiszolás után jöhet a ragasztás! Ehhez a részhez nem árt, ha van otthon pár kisebb és nagyobb méretű gyorsszorítód. Ha amúgy is tervezel több otthon ibarkácsolós projektet, érdemes beruháznod pár darabra – bár nem a legolcsóbb eszköz, annál nagyobb könnyebbség, ha kéznél van.
A videó talán nagyobb segítség lesz a ragasztást illetően, de azért megpróbálom részletesen leírni a lépéseket. A tapasztalatom az, hogy bármilyen egyszerű műveletnek is tűnik, a szép ragasztásra rá kell érezni, úgyhogy nem baj, ha elsőre pár hulladékfán kísérletezel (nézd meg, mennyi ragasztóra van szükség; az hogyan viselkedik; hány percig tudod még mozgatni a fát stb).
Fontos, hogy egyszerre csak annyi deszkát ragassz össze, amit később majd biztosan le tudsz súlyozni. Fektesd őket egy vízszintes felületre (én egy asztalt használtam erre a célra), és állíts be egy ütközőt az egyik oldalra, amihez hozzá tudod majd tolni a deszkákat, hogy a szélük egy vonalban legyen. (Ha nem törekszel tökéletes téglalapra, vagy szeretnéd direkt kicsit eltolni egymástól vízszintesen a darabokat, ezt a lépést nyugodtan kihagyhatod.) Állítsd élükre a deszkákat az utolsó kivételével és húzz végig mindegyik tőled távolabb eső élén egy csík ragasztót, majd fektesd le és erősen nyomd össze őket. Figyelj oda, hogy ne legyen túl sok a ragasztó, különben minden irányban ki fog folyni és sokat kell majd törölgetned!
Ezután jön a trükkös rész, aminek nem árt, ha előre kitalálod a koreográfiáját: a gyorsszorítózás és súlyozás. Mivel szeretnénk, hogy a ragasztó masszívan tartsa a deszkákat, szorosan egymáshoz kell húznunk őket – én ehhez 3-4 db egy méteres gyorsszorítót használtam, de ha ez nincs kéznél, megteszi egy-két heveder vagy spanifer is. Igen ám, de az összehúzó erő hatására a deszkák elkezdenek középen felpúposodni, ami nem túl jó hír, tekintve, hogy vízszintes felületet szeretnénk. Le kell tehát súlyozni középen az egymáshoz ragasztott deszkákat – erre érdemes előre bekészített, nagyobb felületű dolgokat használni, pl. járdalapokat. Természetesen nekem nem volt semmi ehhez hasonló kéznél, úgyhogy rögtönöztem és egy pár 14 kg-os kézisúlyzóval oldottam meg a dolgot, ami utólag egy kicsit kevésnek is bizonyult, mert egy minimális ív sajnos belekerült a táblába. Szerencsére én csak a falnak támasztva használom, úgy meg egyáltalán nem feltűnő a dolog 🙂
Pár hasznos tipp a ragasztáshoz:
- Mivel a túl sok ragasztó kifolyhat, készíts be előre egy adag papírtörlőt, amivel folyamatosan töröld le a kitüremkedett ragasztót!
- Ugyanezen okból kifolyólag kizárólag olyan felületen ragassz, amihez nem tapad a faragasztó! Például egy műanyag, vagy fóliázott felület ideális lehet, de ha nincs ilyen kéznél akkor az is elég, ha celofánt raksz a deszkák alá – azért ragaszd le alaposan, hogy ne tudjon később elmozdulni.
- Mivel én nem tudtam egyszerre összeragasztani az összes deszkát, ezért először a tábla két felét készítettem el külön-külön, majd ezeket ragasztottam össze. Nyugodtan ragassz te is több részletben.
- Ha minden igyekezeted ellenére kifolyt itt-ott a ragasztó, száradás után megpróbálhatod egy tapétavágóval eltávolítani a nagyon kitüremkedett darabokat.
A nehezén túl is vagyunk: megvan a táblánk: ha jól ragasztottunk, akkor szép sík a felülete és nagyjából téglalap alakú. Ha tökéletességre törekszel és szeretnéd, ha a táblád minden oldala szép egyenes lenne, ezen a ponton levághatod a két szélét azokon az oldalakon, ahol a vágott élek találkoznak. Ez már ízlés kérdése, én például szeretem, hogy a deszkák között van 1-2 mm eltérés. Ha mégis vágnál, egy vezetőléc mellett told a fűrészt, hogy szép egyenes legyen a vágás, és ne felejtsd el használni a maszkolószalagot!
4. Festés
Végül jöhet a festés: én vintage stílusú üzenőtáblát szerettem volna, aminél az antikolt hatást csiszolással értem el, úgyhogy most ennek a lépéseit fogom leírni. Természetesen használhatsz antikoló festéket vagy waxot is erre a célra, én valamiért inkább csiszolás-párti vagyok 🙂
Először egy sötétbarna lazúrral vontam be a teljes felületet – vagyis csak szerettem volna, ugyanis mellényúltam és a mogyoró helyett a paliszander árnyalatot sikerült leemelnem a polcról, ami a Lazurán esetében egy iszonyatos vöröses színt eredményezett. Amikor megláttam az első ecsetvonást, le is blokkoltam (ez gondosan ki lett vágva a videóból 😀 ), aztán valamiért úgy gondoltam, megszáradva biztos jobb lesz, úgyhogy festettem tovább – hát nem lett jobb, úgyhogy fel kellett vinnem egy második réteg, immár valóban BARNA zománcfestéket is (a lazúr ezen a ponton már nem jöhetett szóba), ami eltakarja azt az iszonyat vörös valamit a deszkák felületén. Szerencsére sikerrel jártam, és még a lazúr-hatás is megmaradt: a matt zománcot szárazecset technikával vittem fel, mindig csak annyit, hogy eltakarja a vörös részeket, így a végeredmény 100%-ban olyan lett, mint amit eredetileg terveztem. Ezután jöhetett a fehér lazúr két rétegben, majd a kedvenc részem: az antikolás!
5. Antikolás
Ha egy nagyobb felületet antikolok visszacsiszolással, általában kipakolok egy csomó, különböző durvaságú szivacsot és csiszolópapírt az alanyra, és elkezdem próbálgatni, hogy melyik részen milyen eszköz a nyerő. Egy ilyen tábla esetében a lécek találkozásán elég egy 100-as szivaccsal többször átmenni, a sima felületeken pedig 150-220-as papírral (én itt-ott szerettem volna durvább hatást elérni, úgyhogy a szivacsot az éleknél tuskóra cseréltem). A lényeg, hogy először mindig a finomabb csiszolóeszközzel kezdj, nézd meg, hogyan reagál rá a festék, aztán annak függvényében módosíts mindig.
Ha elkészült a tábla, már csak a helyét kell megtalálnod: nekitámaszthatod egyszerűen a falnak, mint ahogy én is tettem, de akár fel is fúrhatod, ha fix helyet szeretnél neki. A méretétől és a súlyától függ, hogy hány ponton kell rögzítened – lehet, hogy elég becsavarni két közepes akasztót a felső élébe, de ha biztosra mennél, fúrd át inkább 2-4 olyan helyen, amit utána egy-egy fotóval/képeslappal/cetlivel el tudsz takarni.
0 hozzászólás