Bútorfelújítás

Kicsikék felújítása: egyszerű munkának indult, bonyolult lett a végére – de megérte

Január elején már nagyon szenvedtem attól, hogy nem igazán lehet a szabadban asztaloskodni a hideg és esős időjárás miatt (a nagyon koszolós gépekkel porelszívás híján nem szeretek a műhelyben dolgozni, pl. körfűrész, csiszológépek), ezért kitaláltam, hogy itt az ideje valami beltérben is végezhető projektet keresni. Készülő bútortervem nem nagyon volt, viszont már régebb óta érdekelt a bútorfelújítás, úgyhogy pár nap Jófogás és Marketplace böngészés után három régi darabbal állítottam haza: ők voltak Néni, Ótvarka és Kicsikék, akik segítettek átvészelni a tél egyre nyomasztóbbá váló utolsó heteit.


Hármójuk közül Kicsikék felújításába vágtam bele először, ennek pedig egészen egyszerű oka volt: első ránézésre úgy tűnt, hogy vele lesz a legkevesebb teendő. Kicsikék ugyanis egy, a korban már benne járó, ám nagyon jó állapotban lévő hokedli, akiről a türkiz zománcfesték pont annyira pattogzott már le mindenhol, hogy az remekül állt neki. A fotó alapján azonnal beleszerettem, ám elsőre csalódnom kellett, mert már lecsapott rá valaki előttem. Aztán másnap jött az üzenet, hogy ha még szeretném, mehetek érte – úgy tűnik, a sors valamiért nekem szánta őt.

Ilyen volt

Az előzetes terveim szerint egy alapos takarítás után épp annyira kapargattam volna meg a felpattogzott zománcfestéket, hogy a nagyon lehullani akaró darabok lejöjjenek, aztán két réteg lakk és mehet is az átmeneti helyére, ahol megvárhatja a tavaszt, amikor is kiköltözik a friss levegőre.
Neki is láttam lelkesen a zománc kapargatásának, csakhogy a spakli annyi helyen hozta le az öreg, kiszáradt festéket, hogy az kezdett aggasztóvá válni. Bármilyen felújításról legyen szó, az az elméletem, hogy ami nincs stabilan a helyén és jönni akar, hadd jöjjön. Hát, Kicsikékről a végére annyi zománcfestéket sikerült lekapirgálni (pedig nem voltam különösebben erőszakos), hogy túl nagy felületen vált láthatóvá a fa, és ami még rosszabb: a türkiz alatt rejtőző, vajszínű alapozó festék. Sajnos ez az állapot már nem nyerte el tetszésemet, úgyhogy elkezdtem B-terven gondolkozni: hogyan tudnám Kicsikéket felújítani úgy, hogy a végeredmény az eredeti állapotára emlékeztessen?

Mivel Kicsikékbe a formája mellett a színe miatt szerettem bele, meg sem fordult a fejemben, hogy a felújítás során ezen bármit is változtassak. Próbáltam hát megkeresni azt a festéket, ami a lehető legközelebb áll az eredeti türkizes színvilágához, és meg is találtam az Annie Sloan krétafesték Florence árnyalatát, amit a nemiskacat webshopjából szereztem be. Amúgysem dolgoztam még krétafestékkel korábban, gondoltam itt a remek alkalom kipróbálni.
Sajnos a zománc lepattogzását nem a legegyszerűbb egy bútorfestés során reprodukálni, és bár már olvastam különböző megoldásokat a témában, nem mertem Kicsikéken élesben kipróbálni egyiket sem (azért hamarosan teszek egy próbát valami maradék faanyagon); ehelyett a már jól bevált visszacsiszolós antikolással akartam a kopottas hatást elérni.

A “B”-tervem az volt, hogy ha már az eredeti festéknek lőttek, helyette egy mogyoró árnyalatú lazúrt viszek fel első két rétegnek a krétafesték alá, így amikor később a visszacsiszolásra kerül a sor, látszódott volna a fa erezete is, nem csak a festék. Plusz amúgy sem szeretem, ha antikolásnál egy világosbarna árnyalat bukkan elő a csiszolás után – a sötétbarna és a türkiz egy sokkal jobb kontrasztot eredményez, különösen, ha itt-ott hagyom az eredeti, világosabb fát is előbukkanni. Mindent vagy semmit alapon fogtam hát a hőlégfúvót és az excentercsiszolót, és fáig lecsupaszítottam Kicsikéket. Csakhogy az a fránya zománcfesték olyan ragaszkodónak bizonyult, hogy egy idő után már nem érte meg még több energiát beleölni…. A lazúrozáshoz így túl sok zománc maradt Kicsikéken, így ezt a tervet fájó szívvel ugyan, de elengedtem, és jöhetett a “C”-megoldás: beszereztem helyette egy doboz sötétbarna, matt zománcfestéket, ami felkenés után már egy rétegben is szépen fedett (viszlát, faerezet!), kettőben pedig pláne.

Nehezen adta magát a festék, jöhetett a 243. újratervezés…

Ezt követően felkerült rá szintén két réteg Annie Sloan, ami nekem önmagában túl sűrűnek bizonyult a próbák során, ezért kb. 1:15 arányban vízzel kicsit felhigítottam. A felületet minden festékréteg után visszacsiszoltam, ami a zománcfesték esetében nem volt különösebben izgalmas, de amikor először ugrottam neki a krétafestéknek a csiszolószivaccsal, könyékig türkiz árnyalatúvá vált a kezem 😀 Nem vagyok hozzászokva az ilyen porral járó festékcsiszoláshoz (korábban főleg lazúrokkal dolgoztam), de így legalább jobban fel tudtam készülni a másnapra, amikor is sor került az antikolásra.

De erre nem lehetett felkészülni. A műhelyt fél óra alatt olyan mennyiségű türkiz por lepte el, hogy komolyan elbizonytalanodtam tervem sikeressségében, ráadásul a finom krétapor iszonyú tempóban tömítette el a csiszolópapírjaimat. De nem adtam fel, mert egyébként ahol megindult a türkiz festék, ott utána már pikkpakk elértem a barna réteget, és tetszett is a szememnek az eredmény. Azért azt a tanulságot levontam, hogy krétafestéket legközelebb kizárólag szabadtéren és maszkban vagyok hajlandó csiszolni, azokon a helyeken pedig, ahol koptatni szeretném a felületet, beviaszolom a későbbi könnyebb csiszolhatóság érdekében.

Kitaláljátok, hol szakadt ki a gumikesztyű?

Apropó viasz: miután alaposan feltakarítottam és Kicsikéket is megszabadítottam a ráülepedett porrétegtől, jöhetett a felületzárás, amivel kapcsolatban szintén szakítottam eddigi hagyományaimmal: lakk helyett a La Pajarita vízbázisú, átlátszó waxát választottam (a Birdo Shopban szereztem be), amit az erre a célra rendelt, iszonyú menő ecsettel vittem fel a felületre, aztán egy rossz pólóval oszlattam el egyenletesen. Iszonyú szépen kiemelte a színeket és gyorsan száradt, meglátjuk, hosszútávon mennyire gyorsan kopik majd az ülőfelületről.

Így készült tehát Kicsikék, összességében jóval bonyolultabban, mint amit a végeredmény indokolt volna, de ilyen az, amikor egy bútor átver, aztán meg folyamatosan felülírja a “B”- és “C”-terveidet 🙂 De nincs harag, Kicsikék azóta elfoglalta helyét a nappalinkban, aztán ha szép idő lesz, szeretném őt a kertben hasznosítani, de kizárólag valami fedett, esőtől védett helyen. Mondjuk ilyenünk per pillanat nem nagyon van, úgyhogy könnyen lehet, hogy egy darabig még a kicsit egysíkú nappalinkat fogja feldobni csodás színével 🙂


Ha érdekel a teljes felújítás folyamata, itt megnézheted 2 percben:

Képeket a végeredményről pedig itt találsz:


Még szintén kedvelheted...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.